Physalis peruviana

Avagy a perui földicseresznye, vagy inka cseresznye. Ki hogyan ismeri. Kipróbáltuk. 

A zsidócseresznye elnevezés téves. Rokonok, de az mérgező, és egyébként teljesen másként néz ki a növény.

Későn palántáztuk ki őket, de hihetetlen gyorsan nőttek.

Viszonylag hosszú a tenyészideje. Mostanában érnek az első termések.

Csepegtető szalagról öntöztük, fólia takarás alatt.

A biogazdálkodás egyik jótékony hatása a környezetre, hogy sok élőlény talál otthonra a veteményesben. Ő egy igazi kis predátor. 

Mindenkinek nagyon ízlik a gyümölcs. Sárgadinnye és ananász ízére emlékeztet, viszont amikor túlérik egy kicsit, akkor már inkább mandarinra hasonlít.

 A burgonyavirágúak közé tartozik. Azt hiszem. 

Valami ilyesmi a termése. 

Rengeteg vitamin van benne. Lehet már olvasni róla magyar nyelven is a neten.

Bármilyen kérdésetek van a termesztéssel, vagy a gyümölcsével kapcsolatban, kérdezzetek nyugodtan.

Van mexikói földicseresznyénk, aki tomatillo névre is hallgat. Lehet őt is bemutatjuk majd, ha lesz rá érdeklődés. :)

A bejegyzés alatt értékelhetitek, hogy érdekesnek találtátok e.

Egy kicsi idő eltelt, de jelentkezünk, csak nagy munkában vagyunk. Anna segít aktívan! :D

"csodabogarak"

Volt dolgunk már sok "csodabogárral". Közöttük, a barátaink szerint mi magunk vagyunk azok. :)

Úgy mond legénykoromban nagyon bolondultam a kisállatokért, főleg a madarakért. Nagyon sokféle kis jószág megfordult nálunk. Voltak mentett madarak, hobbi állatok, díszmadarak, köztük egzotikus réce és lúd fajok is. 

Most egy kicsit nosztalgiáztam a képeket nézegetve. Négy éve fokozatosan felszámoltam a mini állat parkot. Új életet kezdtünk egy másik tanyán. A hobbimnak még szüleim házánál hódoltam. 

Íme a teljesség igénye nélkül néhány emlék kép.

Kérlek, ha érdekesnek találtad, akkor itt a bejegyzés legalján oszd meg véleményedet.

Boci, boci tarka

Szaporodott a tanya csütörtökön kora reggel.
Egy újabb, amolyan tanyasi életérzéshez tartozó eseményben volt részünk. Ezeket, csak gazdálkodó, vidéken élő emberek, családok élhetik át igazán. Illetve velük történhet meg egyáltalán, hogy a részesei lehetnek. :)
Szóval több, mint egy éve vannak marháink. Három tarka üszővel indultunk. Már három szürkemarha bikánk is van. Ők gasztronómiai célokra.  Nem volt egyszerű a nagyállattartást megtanulni. Igazából még mindig vannak új tapasztalataink.
Ilyen esemény volt ez az első ellésünk is.
Reggel felhívtak, hogy látta egy ismerősünk az útmentén lévő villanypásztorban, hogy beindult az ellés egy marhánknál. Konkrétan 06:08 perckor hívtak. Ők mentek a tanyájukra kertészkedni. Én az etetéshez készültem.
Gyorsan felkaptam a mezőgazdasági sportcipőmet, az az a gumicsizmát.
Kiszaladtam és már látszott a kettő első kicsi csülök.
A boci lefeküdt a mezőn, én meg gyorsan megfogtam a kicsi csülköket, és a mamaboci, amikor nyomott, én húztam óvatosan. Gyakorlatilag 3 nagy nyomása volt a mamabocinak és igen könnyen kihúztam a pici élőlényt. Akaratlanul is nevetni kezdtem. Nagyon jó érzés volt.
A mama nagyon nagy tőgyű, ezért a pici üsző nem tudja az összes tejet kiszívni. Én nem vagyok tapasztalt fejő, a bocit még nem fejték, ez volt az első szülése. Vannak is bonyodalmak és megoldandó problémák.

Nem akarjuk fejni hosszútávon. Inkább, csak lopunk a baba előtt egy kicsit magunknak, ami frissen elfogy.

Mindketten jól vannak. Szépek, egészségesek. :)