Egy újabb, amolyan tanyasi életérzéshez tartozó eseményben volt részünk. Ezeket, csak gazdálkodó, vidéken élő emberek, családok élhetik át igazán. Illetve velük történhet meg egyáltalán, hogy a részesei lehetnek. :)
Szóval több, mint egy éve vannak marháink. Három tarka üszővel indultunk. Már három szürkemarha bikánk is van. Ők gasztronómiai célokra. Nem volt egyszerű a nagyállattartást megtanulni. Igazából még mindig vannak új tapasztalataink.
Ilyen esemény volt ez az első ellésünk is.
Reggel felhívtak, hogy látta egy ismerősünk az útmentén lévő villanypásztorban, hogy beindult az ellés egy marhánknál. Konkrétan 06:08 perckor hívtak. Ők mentek a tanyájukra kertészkedni. Én az etetéshez készültem.
Gyorsan felkaptam a mezőgazdasági sportcipőmet, az az a gumicsizmát.
Kiszaladtam és már látszott a kettő első kicsi csülök.
A boci lefeküdt a mezőn, én meg gyorsan megfogtam a kicsi csülköket, és a mamaboci, amikor nyomott, én húztam óvatosan. Gyakorlatilag 3 nagy nyomása volt a mamabocinak és igen könnyen kihúztam a pici élőlényt. Akaratlanul is nevetni kezdtem. Nagyon jó érzés volt.
A mama nagyon nagy tőgyű, ezért a pici üsző nem tudja az összes tejet kiszívni. Én nem vagyok tapasztalt fejő, a bocit még nem fejték, ez volt az első szülése. Vannak is bonyodalmak és megoldandó problémák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése